2009. március 02. 11:00
Napok óta téma a nemzeti gerilla-média felületein és a hazafias világhálós oldalakon az izraeli fegyveres és egyéb biztonsági erők magyarországi jelenléte. Ez valóban súlyos kérdéseket vet föl és mindenképpen továbbgondolást igényel, de semmi esetre sem szabad abba a hibába esni, hogy túlértékeljük az ellenség képességeit és lehetőségeit.
A teljesség igénye nélkül néhány tény és gondolat.
Láthatunk rengeteg - a mai divat szerint - tökéletesen komponált sajtó fotót a hősies és rettenthetetlen izraeli katona nagyságáról (hadműveleti területen ima közben, kendővel a vállán, imaszíjjal a karján, vagy éppen rohampuskát szorongatva, harcjárművel a háttérben), meg jól összevágott filmrészleteket közelharc kiképzésről, szituációs lövészet gyakorlásról és egyéb katonás dolgokról. A hazáját és életterét féltő átlag magyarnak ilyenkor jól meg kell szeppennie és rettegnie kell, mert ilyen félelmetes erő láttán mit is tehetne az egyszerű utcai kődobáló hazafi? Pontosan ez a lényeg! Ez a legújabb kori zsidó-mítosz teremtés újabb példája a rettentő zsidó harcosokról. Egyszerű marketingről van szó - amihez amúgy jól értenek a világ médiájának birtokában - , amit nem szabad sem túl, sem alul értékelnünk. Mindkét esetben stratégiai hibát követnénk el. Az egyik esetben a pszichikai, lélektani hadviselés áldozatai leszünk, de a másik esetben sem járunk túl jól, ezt nyilván fölösleges részletezni.
Nézzünk egy konkrét példát Oskar szerkesztésében:
http://www.youtube.com/watch?v=waHo8x_J_RY
Mit is látunk? Látunk egy teljesen átlagos, terheléses szituációs lövészetet ("hideg" gyakorlással), bonyolultabb taktikai elemek nélkül. Aztán betáraznak, lőnek, és látunk egy céltáblát nem túl "szép" szórás-képpel... Hú, ez aztán valóban félelmetes! :-) A fegyveres biztonsági őrök (FBÖ-k) esetében ez egy teljesen szokványos gyakorlás (a témában kevésbé járatosak számára: ezek nem a személy- és vagyonőrök!), a fegyveres testületek tagjai számára meg szintén egyszerű rutinnak kell/ene lennie. Aztán még van egy kis birkózás egy földön fekvővel, ami a pesti átlag tüntetőnek szintén nem szokatlan látvány.. A közelharccal kapcsolatban itt jegyzem meg, hogy a rossz nyelvek szerint a hírhedt krav-maga nem más, mit a mi barantánk koppintása - a héber szellemi színvonalat ismerve ez könnyen lehet -, tehát ezen a téren sincs okunk az önbizalom hiányára..
Szerény történelmi ismereteimet alapul véve - ami a zsidó reguláris haderő harcértékét illeti -, a következőket lehet megállapítani. A II. Vh., de különösen a zsidó állam összebarkácsolása óta nem volt még arra példa, hogy zsidó katonaság valódi, teljes harcértékű, komoly hadi potenciált jelentő ellenséges haderővel került volna szembe. Az arab-izraeli háborúk nem ebbe a kategóriába tartoznak. Nyilván közhelyszámba mennek az arab katonák mentalitásáról, "képzettségéről" és hozzáállásáról szóló legendák, amelyek nem teljesen alaptalanok. A lényeg, hogy még a rengeteg orosz tanácsadóval és átöltöztetett technikai személyzettel teletömve (pl. lérak. komplexumok kabinjaiban) sem érték el a korabeli német hadsereg színvonalát. Amire a zsidók jól ki lettek képezve, az a fegyvertelen civil lakosság gyilkolászása és terrorizálása! (Meg még az orgyilkosságra és az óramű pontosságú titkosszolgálati műveletekre.) Ezt valóban hatékonyan művelik lássuk be. De közelharcba már a Hamas-szal sem mertek bocsátkozni, legutóbb ez is bebizonyosodott. Tehát ennyit a hősies és rettenthetetlen zsidó seregről.. Az Olimpia első napján kezdődött Orosz-Grúz konfliktusban is szégyenletes fiaskót könyvelhetett el az izraeli tanácsadókkal és fegyverekkel megtámogatott kompánia. Egy kis ízelítőt kaptak, hogy milyen egy igazi, profi hadsereggel szemben harcolni. Jól teszik, ha ezt a leckét soha nem felejtik el.
Gondolkozzunk hideg fejjel, mert a fentiek mindenképpen árnyalják a félelmetes zsidó harcosok mítoszát. Meg aztán ők sem lövedékállóak. Mi meg azért tartsuk szárazon a puskaport, vagy fenjük meg a nyílhegyeket...
http://www.hunhir.hu/index.php?pid=fhirek&id=6951
