2009, augusztus 21 - 22:30
Megtagadta a szlovák kormány a magyarországi köztársasági elnök belépését az országba. Előzetesen már különböző szlovákiai politikusok üzengettek, hogy Sólyom László ne menjen el a komáromi Szent István szobor avatására mondvacsinált indokokra hivatkozva. A magyarországi diplomácia tudatosan, vagy tudatlanságból nem ismerte föl a szándékos soviniszta provokációt és a köztársasági elnöknek megalázottan vissza kellett fordulnia a trianoni határról.
Erre reagálva az érzelmi-indulati alapon politizáló nemzeti oldal tiltakozó demonstrációkat szervez a szlovákok ellen. Tudomásul kellene venni, hogy a soviniszta hangulatkeltés és a nemzetiségi ellentétek kormányszintű szítása szlovák részről a sötét háttérerők aknamunkája következtében történik. A gyenge magyarországi diplomácia tudatosan, vagy sodródva az eseményekkel képtelen ezeknek a kihívásoknak megfelelni. A kritikus és pattanásig feszült belpolitikai helyzetben figyelembe kellene venni, kinek az érdekét szolgálja az ellentétek szítása a két ország között.
A mostani események mozgatórugói hasonlóak a tavalyi dunaszerdahelyi rendőri provokációhoz. Tapasztalhattuk, hogy a közelmúltban olyan helyzet állt elő, amikor az úgynevezett szlovákiai szélsőségesek együtt tüntettek a cigánybűnözés ellen a magyar őslakosokkal és magyarországi hasonló gondolkodású aktivistákkal. Magyarok és szlovákok egyaránt fölismerik, hogy nem egymás ellenségei és közösen kezdenek föllépni a mára már társadalmi vészhelyzetet okozó cigánybűnözés ellen! Ettől a fölismeréstől viszont egyenes az út a szabadkőműves és cionista erők mesterkedésének megértéséig. Ennek jelentőségét és veszélyét szándékaikra, céljaikra nézve a sötét háttérerők is egyből érzékelték, és mindent elkövetnek ennek megakadályozására. Ezt ők nem engedhetik! Ennek lehettünk tanúi most is. A köztársasági elnök megszégyenülve visszafordult - talán így is volt tervezve - és ennek következtében az egész magyarországi politikai élet, beleértve a nemzeti radikálisokat is egyöntetűen támadja Szlovákiát. Értse meg mindenki: ez szándékos, jól tervezett provokáció!
Természetesen jó döntést nem lehetett volna hozni: ha az elnök nem megy el azért, ha elutazik, akkor meg azért - de ezt a csapdahelyzetet nem mulasztották el kihasználni a mindenhol jelenlévő vakolómesterek.
2009, augusztus 10 - 12:30
Rudolf Hess nemzetiszocialista vezető halálának évfordulója alkalmából augusztus 15.-én emlékmenetet szervez Budapesten a több szervezetet is összefogó NS Front nemzetiszocialista tömörülés több külföldi nemzetiszocialista szervezet részvételével. A felvonulás és az utána következő koncert helyszínét a már szokványosnak számító módon, biztonsági okokból 2 nappal az esemény előtt kívánják nyilvánosságra hozni. A rendőrség álláspontjáról még nem lehet biztosat tudni, későbbre ígértek tájékoztatást. Cionista hazai és külföldi zsidó szerveződések ugyanerre a napra tiltakozó demonstrációt hirdettek a Városháza parkba.
A zsidó hangulatkeltés alaphangját a Népszabadság adta meg, beszámolva a tervezett eseményről a zsidó sajtótól elvárható stílusban.
Rövid időn belül - mintha tervezett, egyeztetett módon történne - a magyarországi miniszterelnök, is reagált a hírre, mely szerint Budapest és Magyarország nem lehet az 'újfasiszták' paradicsoma, meg kell akadályozni a tervezett 'neonáci' tüntetést.
Azt kérte a kézi vezérelt politikai rendészeti szervektől, a magyar jog adta lehetőségek maximumát kihasználva akadályozzák meg, hogy Magyarországon „újfasiszták, neonácik grasszáljanak", hogy Magyarországot tekintsék vonzó terepnek azok, akik a "maguk ordas eszméit" teríteni szeretnék. Abban bízik, hogy a tüntetés nem jön létre, ezt "így, vagy úgy" meg fogja akadályozni, a jog kereteit betartva, a magyar közrendvédelem - fogalmazott Bajnai Gordon.
Nyitrai Frigyes - Jövőnk.info
RUDOLF HESS, A BÉKE APOSTOLA ÉS MEGGYILKOLÁSA
Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese, a második világháború alatt szerepet játszó politikusok közül az egyik legkülönösebb és legérdekesebb egyéniség. Rudolf Hess *Alexandriában (Egyiptomban) született 1894. április 26-án, +Berlin Spandau 1987. augusztus 17.
Békevágy
Különösen szívügye volt – Hitlerhez hasonlóan –, hogy tartós megértés jöjjön létre a német és angol nép között. A háború kitörése mélységesen megrázta. Hitler jóváhagyásával a Portugáliában és Svédországban működő tisztviselőkön keresztül titkos erőfeszítésekbe kezdett, hogy béketárgyalás kezdődjék Németország és Anglia között. Ám Churchill nem fogadta el Hitler többszörös békeajánlatát, amelyet utoljára 1940 júniusában, Franciaország legyőzése után tett, pedig Hitler 1940 májusában azért állította le a páncélos előrenyomulást Dunkerque-nél, és nem mért légicsapást a távozni készülő angol expedíciós hadseregre, hogy elősegítse Angliával a kompromisszumos békét.
Ugyanakkor tény, hogy Churchill kormányának több tagja egyezkedni akart Hitlerrel. A megrémült Roosevelt kanadai segítséget kért, hogy megállítsa az angolok titkos megegyezési kísérletét. Churchill pedig kíméletlen machiavellista intrikákhoz folyamodott, hogy megakadályozza az R.A. Butler által előkészített megbékélést.
Angol csapda
Két nappal azután, hogy Churchill kijelentette: „sosem fogjuk megadni magunkat”, Lord Halifax Svédországon keresztül jelezte Berlinnek, hogy Anglia rövidesen békeajánlatot tesz. Kennedy követ titkos kapcsolatban állt Hitler megbízottaival. A windsori herceg is bátorította a német békereményeket.
Az Intelligence Service észlelte Hess békekezdeményezését, majd megtévesztő tevékenységet folytatott, hogy Hesst Hamilton hercegen, valamint a svájci és spanyol követen keresztül csapdába csalják.
Hess 1941. május 10-én egy Messerschmitt 110-en Skóciába repült, és miután ejtőernyővel földet ért, és néhány héten keresztül – immár őrizetben – tárgyalásokat folytatott vezető angol politikusokkal, Churchill utasítására, mint „háborús bűnöst” börtönbe vetették.
Békejavaslatok
Egy feljegyzés, amelyet 1941. június 3-án Ralph Murray, egy szupertitkos kormányzati szerv tisztviselője készített a Foreign Office titkosszolgálati osztálya számára, tartalmazza Hess békejavaslatait:
1. Németország és Anglia a status quo alapján megegyezhet.
2. Németország feladja egykori gyarmataira vonatkozó igényeit; Anglia elismeri, hogy a kontinentális Európa német érdekszféra.
3. Németország kivonul Franciaországból, Norvégiából, Romániából, Bulgáriából és Görögországból.
4. Ausztria és a Cseh-Morva protektorátus a Német Birodalmon belül marad; Lengyelország, Dánia, Hollandia, Belgium, Szerbia német ellenőrzés alatt áll.
5. Etiópia és a Vörös-tenger brit befolyási övezet.
Elszigetelés
1941 után Hesst teljesen elszigetelték. 1942. június 25-én a Dél-Wales-ben lévő Abergavenny-be szállították, majd 1945. október 8-án Nürnbergbe vitték, ahol a „Nemzetközi Katonai Törvényszék” elé állították. Még ennek a bíróságnak is fel kellett mentenie a „háborús és emberiség elleni bűncselekmények” vádja alól, de a felháborító ítélet azt állapította meg, hogy ő „a béke ellen” követett el „bűncselekményeket” – éppen ő, aki életét kockáztatta a béke megteremtéséért! Ilyen címen ítélték el életfogytiglani börtönre.
Elítélés
Hesst hat vádlott-társával együtt 1947. július 18-án átszállították a spandaui börtönbe. Csak 1952-ben engedélyeztek havi 30 perces beszélgetést a hozzátartozójukkal, és hetente egy levelet. A többi fogoly szabadulása után 1966-tól Hess egyedül volt a spandaui börtön foglya.
Kérvények kiszabadítására
Az 1970-es évek elejétől engedélyezték, hogy a havi beszélő 1 órás legyen. 1986 decemberében a fia, Wolf Rüdiger Hess a Szovjetunióhoz fordult édesapja szabadon engedése ügyében. Személyesen beszélt Grinin bonni szovjet követségi tanácsossal, akinek szavaiból arra következtetett, hogy Gorbacsov Hess szabadon bocsátását készíti elő.
Ezt az értékelést megerősítette a Der Spiegel 1987. április 13-i száma, amely „Gorbacsov szabadon akarja engedni Hesst?” című cikkében azt írta, hogy Gorbacsov arra a meggyőződésre jutott, hogy Hess elengedését „ világszerte humanitárius gesztusként fogadnák”.
Ezért az angol hatalmasságoknak más eszközt kellett találniuk, hogy az 1941-es német-angol békekötésről oly sokat tudó Hess szabadon bocsátását megakadályozzák.
Halála (vagy meggyilkolása)
1987. augusztus 17-én Rüdiger Hesst hivatalosan értesítették, hogy édesapja meghalt. A hivatalos változat szerint a nyaka köré tekert kábellel felakasztotta magát. De a gyenge, 93 éves Hessnek, aki alig bírta magát cellájából a kertbe vonszolni, nem volt erő a karjában. Hogyan lehet feltételezni róla ily módon elkövetett öngyilkosságot?
A későbbi, szeptember 17-i hivatalos nyilatkozat hivatkozott egy Hess zsebében talált állítólagos búcsúlevélre és a boncolás eredményére, amely egyenes vonalú nyomot állapított meg a dróttal összekötött nyak baloldalán.
A holttesten a müncheni Törvényszéki Orvostani Intézetben a család kérésére Dr. Wolfgang Spann professzor második boncolást végzett el, akinek 1988. december 21-i jelentése szerint „az, hogy a torkon lévő nyom ... nem a gége felett helyezkedik el, inkább fojtogatásra utal, mint akasztásra ... Az arcon talált véredények, amiket vértolulás okozott, szintén összeférhetetlenek ... az akasztással.”
Hess halála idején egy bizonyos Melaouhi, a spandaui börtön polgári alkalmazottja volt egészségügyi szolgálatban. Beszámolója szerint, Hess halála napján a kerti nyári kunyhóban birkózás nyomait tapasztalta.
Egy dél-afrikai ügyvéd 1988. február 22-én eskü alatt ezt vallotta: „Rudolf Hesst az Angol Belügyminisztérium utasítására a Special Air Services két tagja gyilkolta meg. A gyilkosságot az MI-5 tervelte ki és irányította... A gyilkosság azért vált szükségessé, mert a Szovjetunió kormánya 1987 júliusában Weizsacker ... moszkvai látogatása kapcsán megegyezett a német elnökkel, ... hogy Hesst 1987 novemberében szabadon bocsátják...
Hess délutáni sétája idején a két SAS-ember a nyári kunyhóban várt a fogolyra. Egy 4 és fél láb hosszú kábellel akarták megfojtani... De mivel Hess ellenállt és segítségért kiáltott, a gyilkossági kísérletet megszakították és a foglyot katonai kórházba szállították... A fenti információt az Izraeli Titkosszolgálat egyik tisztjétől szereztem személyesen, szóbelileg 1987. augusztus 18-án.”
A „búcsúlevél” nem tükrözte Hess 1987-es gondolkodását, hanem a 20 évvel korábbi gondolatokra utalt. Azt a következtetést lehet levonni, hogy Hess 20 évvel korábban betegsége miatt a halálra várva írt egy búcsúlevelet, amelyet akkor nem adtak át a családjának, és ezt használták fel 1987-ben hamisítvány készítésére.
Zárszavai a tárgyaláson
Rudolf Hess jellemét, elvhűségét, emberi nagyságát legjobban az utolsó szó jogán, 1946. augusztus 31-én elmondott szavai tárják elénk:
Nem védekezem olyan vádlók vádjai ellen, akiknek véleményem szerint nincs joguk ellenem és nemzettársaim ellen vádat emelni. Nem foglalkozom olyan vádpontokkal, melyek német belső ügyekkel foglalkoznak, és melyekhez külföldieknek semmi közük sincs. Nem foglalkozom becsületsértő vádakkal sem. Ezek szememben tisztelet jelei, ha ellenfelektől jönnek.
Abban a kiváltságban részesültem, hogy életem számos évén át dolgozhattam nemzetem ezer éves történelme során született legnagyobb fiának helyetteseként. Még ha tudnám sem akarnám kitörölni ezt az időszakot életemből.
Boldog vagyok abban a tudatban, hogy teljesíthettem a kötelességemet nemzetem iránt, mint német, mint nemzetiszocialista, mint Vezérem hűséges híve. Nem bánok semmit sem! Ha újra kezdenék, ugyanúgy cselekednék, ahogy cselekedtem, még akkor is, ha tudnám, hogy végül máglyára kerülök.
Nem számít, hogy emberek mit tesznek velem. Egy napon az Örökkévaló ítélőszéke előtt fogok állni. Neki fogok számot adni tetteimről, és tudom, hogy õ felment engem.
Zárszavai németül
Ich verteidige mich nicht gegen Ankläger, denen ich das Recht abspreche, gegen mich und meine Volksgenossen Anklage zu erheben. Ich setze mich nicht mit Vorwürfen auseinander, die sich mit Dingen befassen, die innerdeutsche Angelegenheiten sind und daher Ausländer nichts angehen. Ich erhebe keinen Einspruch gegen Äußerungen, die darauf abzielen, mich oder das ganze deutsche Volk in der Ehre zu treffen. Ich betrachte solche Anwürfe von Gegnern als Ehrenerweisung.
Es war mir vergönnt, viele Jahre meines Lebens unter dem größten Sohne zu wirken, den mein Volk in seiner tausendjährigen Geschichte hervorgebracht hat. Selbst wenn ich es könnte, wollte ich diese Zeit nicht auslöschen aus meinem Dasein.
Ich bin glücklich zu wissen, daß ich meine Pflicht getan habe meinem Volk gegenüber, meine Pflicht als Deutscher, als Nationalsozialist, als treuer Gefolgsmann meines Führers. Ich bereue nichts. Stünde ich wieder am Anfang, würde ich wieder handeln wie ich handelte, auch wenn ich wüßte, daß am Ende ein Scheiterhaufen für meinen Flammentod brennt.
Gleichgültig was Menschen tun, dereinst stehe ich vor dem Richterstuhl des Ewigen. Ihm werde ich mich verantworten, und ich weiß, er spricht mich frei.
Meggyőződésünk
Meggyőződésünk, hogy a történelem és az igazság is felmenti majd Rudolf Hesst, aki ily nagy áldozatot hozott a békéért. Bátorsága, amellyel életét kockáztatta, 47 évig tartó börtöne, amelyet elviselni kényszerült, és vértanúsága nem merül feledésbe. Igazságot szolgáltatnak majd neki, és a Nürnbergi Perben mondott végső szavai: nem bánok semmit sem, mindörökre fennmaradnak.
(Forrás: Metapédia)